A leggyakoribb mondat, amit hallunk: „Bocs, mi nem vagyunk fotogének, nem tudjuk, mit kell csinálni.” Remek hírünk van: nem is kell tudnotok. A dokumentarista fotózás lényege nem a betanult mozdulatokról szól, hanem arról, hogy megteremtjük a teret, ahol egyszerűen csak jelen vagytok. A többi a mi dolgunk.
Amikor fotózunk, nem egy katalógust akarunk veletek megalkotni. Nem a tökéletesre beállított, élettelen szobrokat keressük, hanem azokat a mikropillanatokat - egy félmosolyt, egy önkéntelen érintést vagy egy nagy nevetést -, amik valóban titeket tükröznek.
A fotogenitás mítosza
Az, hogy valaki fotogén-e valójában nem genetika kérdése, hanem a komfortérzeté. Ha valaki megmondja, hova tedd a kezed és hogyan álljon a lábad, azonnal elkezdesz feszengeni és ez az arcodon is látszani fog.
Bár van, aki pont azokat keresi, mi boldogan elengedjük a merev beállításokat. Sétálunk, beszélgetünk, hagyjuk, hogy egymásra figyeljetek, mert nem pózokat keresünk, hanem interakciókat. Ha elfelejtitek a kamerát, a feszengés eltűnik, és marad az az arcotok, amit a szeretteitek is ismernek és szeretnek.
Irányítás, nem pózoltatás
A leggyakoribb mondat után jöjjön a leggyakoribb tévhit is: a dokumentarista stílus nem azt jelenti, hogy mi csak állunk a távolban és várunk a csodára. Segítünk, de nem „pózoltatunk”, hanem vezetünk, szituációkat teremtünk:
„Gyertek, sétáljunk el a dombtetőre…”
„Beszéljétek meg, mi legyen a vacsora…”
„Csak fogd meg a kezét és induljatok el arrafelé…”
Ezekhez hasonló utasításokra számíthattok, mi pedig közben megkeressük azokat a szögeket és fényeket, amikben a leginkább önmagatok vagytok. Az aranyórában például teljesen eltérő hatást érhetünk el a napnak háttal, vagy vele szemben állva.
Azok a bizonyos köztes pillanatok
Persze a legértékesebb képek sokszor két feladat között készülnek. Amikor igazítasz a haján, amikor elnevetitek magatokat egy bakin, vagy amikor épp egy nagyot sóhajtotok. És mi fotósként ezekre a másodpercekre vadászunk leginkább, mert az elkészült galériában ott lesznek a tökéletes portréitok is, de ezek azok a pillanatok közöttük, amik életet visznek a történetbe.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, valószínűleg hasonlóan látjuk a világot.
A történetmesélésünk azonban itt még nem ért véget. Keress még több inspirációt, helyszínelemzést és fotós tippet a többi írásunk közt.
Ha pedig úgy érzed, pont ilyen szemlélettel rendelkező alkotótársakat szeretnél magatok mellé, írj nekünk egy üzenetet és nézzük meg, hogyan tudunk együtt dolgozni!