Eszter és Krisztián esküvőjének tökéletes otthona a tápiószentmártoni Kinfolk Cottage volt. Sejtettem, hogy szeretni fogom ezt a helyet, de amikor megérkeztem és körbejártam, na, ott dőlt el, hogy ez szerelem első látásra. Minden annyira természetes, mégis gondosan kidolgozott – a pasztell színek, a rusztikus részletek, az egyedi bútorok és a környezet harmóniája. Az egész helyszín olyan volt, mintha direkt Eszteréknek készült volna – minimalista, letisztult, de mégis otthonos és barátságos, pont, mint ők maguk.
Eszter
A készülődést Eszter a barátnői társaságában kezdte. Néptáncos gyökereikhez hűen nem a megszokott módon, kalotaszegi viseletben terveztek oltárhoz állni. A hosszú öltözködési folyamat mintha a házasságra való felkészülés szummája lett volna. Ahogyan a barátnői sorra adták rá a patinás darabokat, Eszter a szemünk előtt vált menyasszonnyá. Amikor minden a helyére került, odalépett a tükörhöz, és akkor kattant el ez a fénykép. A mosolygós Eszter arcán ott volt a pillanat, amikor tudatosult benne, hogy ez most az a nap. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a különleges momentumnak.
Kikérés
A lánykikérésre a Kinfolk udvarán került sor. Husi, a vőfély egy kis csendet kért a prímás zenekartól, összehívta a násznépet, és az augusztusi meleg délutánon egy vidám, könnyed kikérő ceremóniával tökéletesen megalapozta az egész nap hangulatát. Aztán a hatalmas tölgyfa árnyékában Eszter és Krisztián sorra elbúcsúztak a családtagoktól és közeli barátaiktól, tudva, hogy nemsokára életük új fejezetében, mint férj és feleség, ismét köszönthetik majd őket. Hosszú volt még a nap, de már itt folytak a könnyek...
Isten színe előtt
A pár percre lévő templom már várt minket, hogy ott újabb különleges pillanatnak lehessünk részesei. A kis falusi templomban hatalmas volt a pátosz, de nem az a távolságtartó, hivatalos fajta, hanem egy egyszerűbb, közvetlenebb, mindenkinek ismerős változat. Eszter és Krisztián úgy álltak ott egymással szemben az oltárnál, mintha egy régi, magyar film romantikus jelenetében lettünk volna. Isten házát elhagyva, a poros tápiószentmártoni utcán a csapat egyszer csak spontán táncra perdült, én meg csak kapkodtam a fejem és fülig érő szájjal a fényképezőgép mögött próbáltam követni az eseményeket.
Krisztián
Visszatérve a Kinfolkba, mindenki egy kicsit áthangolta magát. Lekerült a népviselet, és előkerült a klasszikus esküvői öltözet – Krisztián a fiúk és a szülei társaságában magára öltötte a szmokingot, majd a napos teraszon koccintottak egyet, hogy oldják a hangulatot, ami bár feszültnek távolról sem volt mondható, Krisznek valószínűleg már minden gondolata a közelgő udvari ceremónián járt.
Eszter a népviseletről egy klasszikus, elegáns menyasszonyi ruhára váltott, és hű... mintha csak egy magazin címlapjáról lépett volna elénk. A megjelenése egyszerre volt kifinomult és elegáns, de ahogy várható volt, Eszter könnyed, barátságos személyisége ezt is oldottá és természetessé tette. Aztán érkezett a „cherry on top”, a csokorral minden részlet a helyére került.
Aztán eljött a nagy pillanat. A Kinfolk kertjében, a hatalmas fák lombjai között átszűrődő nyár végi naplementében Eszter és Krisztián Lina, a szertartásvezető segítségével olvasták fel egymásnak az esküjüket. Tökéletes volt – minden apró részlet, a környezet és az egész nap is alaposan átgondolt és ügyesen megtervezett, mégis, a népes násznép ellenére is családias maradt.
A ceremónia után, hogy kihasználjuk a mesés fényeket, kiszaladtunk a birtok melletti útra egy gyors kreatív fotózásra. Az egész napos forgatagból kiszakadva ez a pár perc igazán „szöktetős” hangulatban telt.
Ceremónia az udvaron
Tánc
Végül a násznép bevonult, megtöltötte az asztalokat, és nekiláttak a vacsorának. A négytagú prímászenekar hajnalig húzta a talpalávalót, a táncparkett pedig csak egy-egy felszólalás erejéig maradt üres. Eszter és Krisztián, családjuk és barátaik körében megmutatták, hogy milyen az, amikor a néptánc nem csak hagyomány hanem a lelked része.
