Amikor Virággal és Samuval elkezdtük tervezni az esküvőjük fotózását, hamar egyértelművé vált: itt most nem lehet kompromisszumot kötni a szokásos félórás kreatívval. Mivel alapból sem egy szokványos házasságkötésre készültek, sokkal inkább egy közös, többnapos balatoni kalandra a családdal és a barátokkal, úgy gondoltuk, hogy nem szorítjuk be a fotózást a nagy nap izgalmai közé, hanem az esküvő előtti délutánt szánjuk rá. Ez pedig a lehető legjobb döntés volt.
Na de kezdjük az elején...
Hosszú utunk volt, de a nyüzsgő Budapest után mindig felszabadító érzés megérkezni a Balaton-felvidéknek abba a sajátos, egyszerre nyugodt és pezsgő hangulatába. Amíg Virág a készülődése utolsó simításait végezte, mi Samuval elindultunk keresni egy ideális pontot a first lookhoz. Erre végül a lagzihelyszín bejáratánál kerítettünk sort. A környék még csendes volt, messze még a másnapi pörgés, így az első találkozás pont olyan lett, amilyennek elképzeltük - intim és zavartalan.
Miután magunkhoz tértünk, útnak indultunk a környék egyik ikonikus pontjára, ami mindkettejük számára fontos emlékeket őriz - Szentantalfa felett, a dombtetőn áll ez a csoda, a többszáz éves Szent-Balázs templomrom.
Érekzésünkkor egyből egy toszkán vagy dél-olasz elopement közepén éreztük magunkat: szőlőültetvények és fügefákkal körbeszőtt ódon falak. És már úton volt oda a legjobb barátunk, a mindent lágy narancssárgára festő arany óra is...
Toszkána a dombtetőn
A romoktól alig pár lépésre, a buja növényzeten átvágva egy szomszédos telekre jutottunk ki, ahol az olaszos hangulatot pillanatok alatt felváltotta a hamisítatlan balatoni életérzés. Előttünk a teljes panoráma, egy régi vendégház és a levendulás illata - itt már nem volt szükség instrukciókra, csak hagytuk, hogy ők is megérkezzenek a pillanatba, mi pedig dokumentáljuk azt a fajta szabadságot, amiért annyira szeretjük ezt a vidéket.
Fogadalomtétel
Mikor már azt hittük, kimaxoltuk a napot, legurultunk egy közeli horgászkikötőbe. Beszöktünk a stégre, Virág és Samu pedig bepattantak egy csónakba, hogy a csendes tavon ringatózva olvassák fel egymásnak a leveleiket. Nagyon különleges, megható élmény volt ott lenni velük. Két őszinte ember, mély érzések és igaz szavak a víz tükrén.
Mire a nap lement, vele együtt elszállt az izgalom is. A kék órában csak a Balaton maradt és az a megnyugtató tudat, hogy az igazi ünnep még csak most kezdődik. Ez a délután pont arról szólt, amiben mi is hiszünk: a szabadságról. Nem csak a fények vagy a panoráma miatt érte meg, hanem mert így lett kerek a történet. Virágék kalandja nekünk is egy fontos emlékeztető volt: a legjobb képek ott születnek, ahol van idő megélni a pillanatot, mielőtt még elengednénk azt...
